Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
utazzvelem

Tihanyi nagy körtúra

Utazz Velem · 6 hónapja
Tihanyi nagy körtúra

Május közepén felkerekedtünk kedvesemmel és bevágtunk magunkat a kocsiba és irány Tihany.

A Levendula háznál tettük le járművünket a parkolóba, ami ingyenes volt akkor. Majd be is tértünk oda egy jó fajta levendula szörpre és egy gyors mosdó látogatásra a nagy út előtt, hisz több, mint 10 km állt előttünk.

Végig mentünk a gondosan kiépített fapallóból épített tanösvényen, amin ki vannak rakva az oda jellemző állatvilág képei és neve.

Innen a focipálya felé vettük az irányt, az mellett elhaladva a legelő kerítésénél az erdő és egyben a sárga kereszt felé indultunk tovább.

A fákon madáretetők (amik sorszámozva voltak) kísérték hosszan az utunkat. Kisebb emelkedő után értük el a gejzír kúpokat, ott is a leghíresebbet az Aranyház-gejzírkúpot. Lőttünk néhány képet, a telefonom ki is írta, hogy szeretném-e a google-be feltölteni az Aranyház-gejzírkúp képei mellé a sajátomat is?! ( ilyenkor érzem azt, hogy valaki mindig tudja merre járok) 
A kilátás pazar az apátság felé. Lehet látni a Balatont, az apátságot, ellenkező irányba a Belső-tavat és a kilátót is. Miután lemásztunk a kúpokról folytattuk utunkat a sárga jelzésen tovább.

Be kell vallanom, eléggé kaptatós volt az utunk a Csúcs-hegy felé. Utunkba esett az erdei iskola is, el tudnám itt képzelni, hogy pihengessek néhány napot…. Út közbe találkoztunk őzikével, gyíkokkal, szebbnél-szebb madarakkal. Ahogy haladtunk felfelé a lombok között olyan panoráma tárult elénk, hogy azt hittem, hogy ilyet csak a tévébe lát az ember a Karib-tengeri ismeretterjesztők alkalmával.
A Csúcs-hegyre érve megpihentünk. Elővettük az elemózsiánkat, megterítettünk. A szendvics is jobban esik ilyen panoráma mellett.

Kis pihenő után elindultunk lefelé a hegyről. Gondolkodtunk, hogy a kilátót útba ejtsük-e, nem tettük, majd legközelebb. Az ős levendulás felé szedtük a virgácsunkat, már nyiladoztak. Imádom a levendulát!

A levendulás után szőlősök keresztezték utunkat. Azoknak az aljába leterítettük a pokrócunkat, ráfeküdtünk és csak néztük a bárányfelhőket, ahogy lassan vánszorognak az égen. Csend volt, csak a madarakat és szél susogását lehetett hallani. Más világba kerültem és tetszett.
Tovaindultunk a kertek alatt, a tavat megkerülve értünk be a faluba (egy lódarázzsal folytatott csata után). Kerestünk egy kevésbé zsúfolt vendéglátó egységet, ahol a jól megérdemelt rozé hosszúlépést legurítva tovább haladtunk az apátság irányába.

Miután ott is kigyönyörködtük magunkat a kilátásba, visszaporoszkáltunk kocsinkhoz és elindultunk le a partra. Nem lehet úgy elmenni a Balcsiról, hogy nem voltunk benne, így a horgászok nagy megdöbbenésére, mi bizony belelógattuk lábunkat, még ha hideg is volt.

Felfrissültünk, kellett is, hisz még közel 2 óra kocsikázás várt ránk hulla fáradtan!
Megjegyzést csak bejelentkezett blogolok tagok írhatnak!
Jeletkezz be a blogodban, vagy készíts te is egy blogot a blogolok.hu-n!